Elérhetőségek

Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület

9700 Szombathely,
Rumi út 264.

Telefon: +36/30/979-5609






Nevezetességek

8. Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros emléktáblája

Emléktáblát állított Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros - Hegyhát szülöttjének-  emlékére az Önkormányzat és a BSZE 2007-ben.

Az emléktáblát Balázs Marianna főiskolai hallgató  tervezte.

Az emlékhely a BSZE és az Önkormányzat szervezésében  a Vasvári ÁFÉSZ építőbrigádjának áldozatos munkájával készült el. Katonai tiszteletadással avatták fel.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bust of Ádám Béri Balogh.jpg

 

 

Béri Balogh Ádám

1665-1711

 

1711. február 4-én fejezték le Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.

(Alakja sokaknak a máig népszerű A Tenkes kapitánya című klasszikus tévésorozatból ismerős)

Vélhetőleg 1665 körül született egy köznemesi családban, a hagyományok szerint Hegyhátkisbéren. Fiatalon Csobánc várában szolgált a gyalogság vajdájaként, és részt vett a törököt kiűző háborúban. 1690-ben feleségül vette Festetics Juliannát, Sopron megye járási főbírója, majd Vas vármegye főszolgabírója volt, de birtokainak jövedelméből szűkösen élt.

1704 januárjában az előző évben kitört Rákóczi szabadságharc híveként csatlakozott a Dunántúlt elfoglaló Károlyi Sándor kurucaihoz. Január 15-én Bercsényi Miklós főgenerális ezredes kapitánnyá nevezte ki, pátensében a Kemenesalját kapta meg toborzókörzetül. A változó kimenetelű dunántúli harcok idején labancpárti apósa nyomására színleg többször visszatért a császár hűségére, amiért aztán a császáriak árulóként tartották számon, a kurucok pedig nem bíztak benne. Ez a vélekedés csak az 1706. novemberi, Győrvár és Egervár között vívott csata után (ebben esett fogságba Heister labanc tábornok) változott meg, amelyben Balogh Ádám volt a lovasroham vezetője, s harc közben súlyos fejsebeket is szerzett. Balogh Ádám 1707-ben rajtaütött Rabutin tábornok seregén és felvonulási útvonalának megváltoztatására kényszerítette, portyái során Bécsig is eljutott.

A sikeres, elszánt és rettenthetetlen, de nehéz természetű, szókimondó katonát sokáig elkerülte a kitüntetés. Parancsnoka többször kérte előléptetését, de ezt Bercsényi mindannyiszor azzal utasította vissza, hogy ez csak felerősítené a tisztek közötti versengést. A szabadságharc menetében döntő fordulatot jelentő 1708-as trencséni vereség után is hűségesen kitartott a vezérlő fejedelem mellett, így kapta meg végre a brigadérosi kinevezést. Nem sokkal később Kölesdnél megverte a császári seregekkel egyesülni készülő szerb határőr csapatokat, de a harcok menetét ez sem tudta megváltoztatni.

A kurucoknak 1709 végén fel kellett adniuk a Dunántúlt, helyzetük egyre kilátástalanabbá vált. A brigadéros 1710 nyarán aktív résztvevője volt az utolsó dunántúli hadjáratnak, de a kimerült, fáradt helyi parasztok szinte ellenségesen fogadták őket. Október elején, báró Palocsay György tábornok megbetegedése után Balogh Ádám vette át a csapatok irányítását.

1710 októberében Szekszárd határában a császáriak bekerítették, a megáradt patakban a népdalokban is megénekelt Murza lova összerogyott, így Balogh Ádám fogságba esett. Rákóczi minden követ megmozgatott kiszabadítása érdekében, de hiába, a "megveszekedett árulóval" a Haditanács példát akart statuálni.

A brigadéros megmaradt a fejedelem hűségén, az átállásért felajánlott rangot és birtokot visszautasította. A haditörvényszék a "megátalkodott esküszegőt" végül halálra ítélte, a bejegyzés szerint "1711. február 6-án reggel hűtlenségéért fejével fizetett, vagyis lefejeztetett Balogh Ádám, a lázadók vezére és ezredes."

 

Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros (1665-1711)

Minden Vas megyeinek, s főleg a Hegy­háton élőknek ismerni illik — sőt büszkének kell lennie — e név hallatán. Miért?

Élt a faluban egy Balogh nevű közneme­si család, amely Vas megyei eredetű. A család 1598. évben Töttösbér és Nagy-Tilaj faluban földet szerez. Ennél a családnál később talál­kozunk a „Béri" előnévvel. A történelemből tudjuk, hogy az előnevek a lakóhely, a falu nevéből is eredhetnek. Később több község­ben is birtokosok, lakók voltak — tehát marad az ősök lakóhelye! Valamelyik Bér községben kellett a családnak laknia! Az is tudjuk, több forrásból, hogy a család ősrégi Vas megyei család volt. Vas vármegyében pedig soha nem volt más Bér nevezetű falu, mint a mi Bérünk (Által-Bér, Hegyes-Bér, Töttös-Bér, Bér-Puszta) olvasható az oklevelekben, majd Kis-Bér, Hegyhátkisbér, s végül Bérbaltavár lett a neve. 1935-ben folyt az egyesítés Baltavár és Hegyhátkisbér között. Nagy volt a vita a két falu között az új névről.

A következő új nevek merültek fel: Baltavár — ezt a kisbériek fellebbezték meg, Kisbérbaltavár — ezt a baltaváriak utasították el. Majd a hagyomány szerint egy Vas megyében élő történészt kért fel a minisztérium, hogy a község új nevé­re adjon javaslatot. A javaslat úgy szólt, hogy a Bér honfoglalás kori település, ezért a Bér név meghagyása indokolt, és így lett az egyesített falu neve Bérbalta-vár. (Szuh László nyomán). Most térjünk vissza a mi hősünkhöz, Béri Balogh Ádámhoz! Kevés és néha el­lentmondó írott források állnak a rendelkezésünkre... Mit tudunk? Tudjuk, hogy 1665 körül született Béren. Édes­anyja Káldy Rebeka (Káldy Péter veszprémi alispán, pápai várkapitány, Vas megyei alispán testvére), édes­apja Balogh István a török elleni harcokban 1674-ben halt hősi halált. A fiatal fiú korán árvaságra jutott. A kisnemesi családból származó hősünknek csak a kato­nai pálya látszott követhetőnek. Így került Csobánc vá­rába, ahol még 1700-ban is szerepel a neve a névsor­ban, de ekkor már polgári foglalkozást folytat. A Sop­ron megyei Mihályiban gazdálkodik, majd a Rábaközi járásban főszolga bíró. Visszatelepült szülő megyéjébe. Ebben az időben nősült meg (1696), felesége Festetics Julianna, a Tolnai Festetics Pál leánya. Így kerülnek a Tolna megyei Faddra. Majd ismét Vas megyében találjuk a családot (1700). A család gazdálkodása si­kertelen, ismét a hivatalok következnek: Rábamellék, Kemenesaljai járás fő szol­gabírája lett. 1703-1704 nagy változást hozott életébe. Katonai pályára lép. Beáll a kuru­cok seregébe, és részt vesz a Kemenesalján a hadgyűjtésben, majd beleveti magát a csatákba. Az egész Dunántúlt seregével végigcsatázza: többször győz, de vere­ségek is jelzik útjait! Első nagy győzelme Vas megyéhez, a Hegyháthoz kapcsolódik: 1706. no­vember 6-7-én fényes győzelmet arat Győrvár — Egervár között, mellyel a labanc hadak egyesülését sikerült megakadályozni. A csatában szerzett fejsebét Vasváron „gyógyítgatták", de gyors felépülése után ismét a csatamezőkön találjuk! A kurucok váltakozó (siker-kudarc) harci sikerei miatt a 8 gyermekes csa­ládjának a Balaton melletti Szentgyörgyvárból északra kell menekülnie. (Érde­kes, testvérének is 8 gyermeke van). Szinte az egész Dunántúl „fennszóval ki­áltja érdemes voltát", de az elismerés csak késik II. Rákóczi Ferenctől. 1708-ban (IX. 2.) ismét a kurucok megmentője lett a Kölesd mezején vívott győzelmével, amellyel ismét sikerült megakadályozni a labanc seregek egyesülé­sét. Most nem maradt el II. Rákóczi Ferenc elismerése, végre kinevezte brigadé­rosnak! S folytatódnak a harcai, az ország csatamezőin találkozunk vele (Érsekúj­vár—Muraköz—Kőszeg—Bécs).

„Török bársony süvegem
Most élem gyöngyéletem
Balogh Ádám a nevem
Ha vitéz vagy, jer velem!"

Régi haragosa, Pálffy generális bosszút állt rajta, s 1711.02.06.-án Buda vérpadjára kerül. Egyetlen mártírja a II.Rákóczi Ferenc Szabadságharcnak. (A kisbéri temetőben van eltemetve a Balogh  Család egyik ágának nő tagja, nemes Balogh Teréz.)

 

…”Senki nem tölt be szebben földicélt:  Mint ki holtával: hazájának élt.”

(Forrás: Szakály Ferenc könyve)

 

 

Béri Balogh Ádám

(Hegyhátkisbéren született, 1665 körül – Buda, 1711. február 6. fejezték le) kurucbrigadéros  dunántúli középbirtokos nemes volt.

Dunántúli római katolikus köznemesi család sarja, Balogh István (†1678) és Káldi Káldy Rebeka fia. A hagyomány szerint Hegyhátkisbéren született. A katonacsalád első ismert őse Béri Balogh Péter, aki a 16. század végén Kapor és Tata várkapitánya volt. 1690 körül feleségül vette a későbbi hercegi család vagyonát megalapozó Festetics Pál és Tholdy Tholdy Anna leányát, Juliannát. Hét gyermeküket ismerjük név szerint: Lászlót, Boldizsárt, Zsigmondot, Ádámot, Farkast, Katalint (1734-ben özv. Barkóczi Rosty Lászlóné) és Évát (Palotai Ferencné).

Fiatalon Csobánc várában szolgált a gyalogság vajdájaként, és részt vett a török elleni hadjáratokban. 1695-ben Sopron vármegye rábaközi járásának fő szolgabírája, a következő évben Vas vármegye commissariusa, majd 1700-ban az utóbbi megye főszolgabírája lett, s még 1702 nyarán is e tisztségében szerepel. 1704 elején csatlakozott a Dunántúlt elfoglaló Károlyi Sándor kurucaihoz. Január 15-én Bercsényi Miklós főgenerális már ezeres kapitányi pátensét is kiállította, s toborzókörzetül a Kemenesalját jelölte ki számára.

A kezdetben változó szerencsével folyó dunántúli harcok idején két vagy három ízben is visszatért, illetve elígérkezett a császár hűségére, s ebben nagy szerepe volt mindvégig császárpárti apósának. 1705-től azonban már az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartották számon. Híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécs határáig. 1706. november 6–7-én kitüntette magát a Győrvár és Egervár között vívott harcban: A győztes lovasrohamban három fejsebet is kapott. (Ebben az ütközetben fogta el Sibrik Gábor két társával együtt a császári csapattest parancsnokát, Hannibal Heister tábornokot is.) 1707-ben rajtaütött Rabutin tábornok seregén, és felvonulási útvonalának megváltoztatására kényszerítette. Parancsnoka, Esterházy Antal tábornagy a Győrvári diadal után többször is kérte előléptetését, de Bercsényi megakadályozta a tisztek egymás közti vetélkedésének elkerülésére hivatkozva. A trencséni vereség után azonban Rákóczi a sorra elpártoló tisztekkel szemben előléptetésekkel jutalmazta a hűségében kitartókat, s ekkor,1708. augusztus 9-én Balogh is megkapta a brigadérosi kinevezést, pátensét azonban csak 1709. február közepén vehette kézhez. Hogy rászolgált a fejedelem bizalmára, azt már 1708. szeptermber 2-án, Kölesdnél kivívott győzelmével bizonyította, amikor egy főként rác lovasokból álló császári oszlopot semmisített meg.

1709. augusztus végén, a Dunántúl feladásakor követte a kurucokat, majd 1710. július–október folyamán részt vett az utolsó dunántúli hadjáratban. Parancsnoka, Palocsay György tábornok betegsége és távozása után, október 8-ától ő vette át a csapatok irányítását,1710. október 08-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok bekerítették és elfogták. Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, 1711. január 31-én még Pálffy Jánosnak is szóba hozta a dolgot a vajai értekezleten. A császáriak azonban dezertőrnek és „megátalkodott esküszegőnek” tekintették Baloghot – mint láttuk, nem is teljesen alaptalanul –, ezért hallani sem akartak a kicseréléséről. A hadbíróság végül halálra ítélte, és kivégezték.

File:Győrvári csata emlékműve.JPG

Az Esztergom elveszítése utáni katonai helyzetben, amikor Stahremberg hadserege is visszavonult nyugat felé, a kuruc erőknek egyesülniük kellett, hogy a Rába-menti átjárókat meg tudják menteni. A császári udvar egy horvát bánt, Heister Hannibált küldött hazánk területére, aki november első napjaiban átlépte Magyarország határát. Heister pusztítva, dúlva kereste az egyesülést Stahremberg csapataival. A bán bármilyen területet hagyott el, „lábnyomát” nyomor követte. A falvakat felgyújtotta, a lakosságot kardélre hányta, nem kímélve a gyermekeket, öregeket, asszonyokat sem.Zala népe riadtan Vas megyébe menekült. November 5-e körül menekülő tömegek gyűltek össze Győrváron és a környező erdőségekben. A kuruc csapatoknak Andrássy seregével kellett egyesülniük. A magyarok célja, hogy az ellenséget kicsalják védett állásaikból és alkalmas helyen lecsapjanak rájuk. Andrássyék megkapták azt a hírt, hogy Heister átkelt a Murán, és Zalaegerszeg felperzselése után Vasvár irányába nyomul. A kurucoknak meg kellett akadályozniuk Heister és Stahremberg egyesülését.

November 5.én indultak el a hazánkat védő csapatok Kőszeg alól Vasvár felé, addig az ellenfél Zalaegerszeget elhagyva Egervárig hatolt előre. Az összeütközés helye ekkor még bizonytalan volt. A labancok száma 3-5000 fő között mozgott, a kurucok kb. 3-4000-en lehettek. A Habsburg-pártiak elfoglalták Egervár várát és letáboroztak. Az ütközetre Győrvár határában került sor. A csata központja a falu előtt végződő dombvonulat aljában található malom volt. Ettől észak-nyugati irányban húzódik az egykor mocsaras, de ma sík rétet kettészelő, de már csak elszórt nyomokban látható malomgát. A kurucok 1706. november 6-án reggel érkeztek községünk alá, átkeltek a gáton, és az erdők lábánál megálltak. A császári sereg nem mozdult, ezért a szabadságharc hívei elindultak, hogy a betolakodók hátába kerüljenek. A megkerülő mozdulatot az Egervár-Győrvár országút bal oldalán vonuló domb mögött hajtották végre. Ez délután 2-3 óra között lehetett.
Heister csapatai figyelés és felderítés nélkül haladtak Győrvár felé. Délután 4 óra tájban érkeztek a labancok a falu melletti mocsarakon át vezető gáthoz. Az út összeszűkült, így ez megtorpanásra késztette őket. Kisfaludy László volt annak a 7 zászlóalja katonának a parancsnoka, akik azonnal rajtaütöttek az ellenségen. A támadás ideje délután 5 óra volt. A kuruc előhadak lovas rohama kettéválasztotta a császári csapatok hadoszlopát. Egyik részük sietve rohant át a gáton, többségük a gát innenső részén a malomhoz szorult. Heister leesett lováról, kísérő kocsija és egyik ágyúja elmerült a sárban. A csata első mozzanata a kurucoknak kedvezett. Az ellenség a malom környékén megrekedt és megindította a tűzharcot. Az ágyúk tüzére a kurucok csak karabélyaikkal tudtak válaszolni. A lovasság nem tudott előre nyomulni. Az éjszakát mindkét fél a csapataik megerősítésével töltötte. A kurucok visszatértek Egervárra.
Az irányítást Béri Balogh Ádám és Bezerédy Imre vette át. Úgy döntöttek, hogy nincs értelme szorosan az ellenfél előtt állni, ezért egy mérföld kitéréssel akadtak a császáriak oldalába kerülni. Egervárról kiindulva a mai vasútvonal mentén húzódó dombvonulat biztonságos rejtése alatt haladtak el, hogy Győrvár széléről a „frontra” intézzenek döntő támadást. A rohamot először Béri Balogh Ádám vezette. Az ellenfél más utat nem látván, a mocsár felé indult. A heves harcokban a kuruc brigadéros három sebet kapott és vérbe borulva bukott le lováról. A lovas csapatok rohamai voltak az ütközet döntő mozzanatai. A harc vezetését Bezerédy vette át. A császáriak már csak a menekülésre összpontosítottak. Egy karabély sortűz után megindultak visszafelé a gáton. A kurucok gyalogtámadásba mentek át. A labancok ismét a malomhoz szorultak. Ekkor már eldőlt a küzdelem, a később érkező Andrássy már csak a foglyok összeszedésében segédkezhetett. Heister Hannibált egy 17 éves zászlótartó Sibrik Gábor fogta el. A foglyot Sümeg várába vitték. A kurucok vesztesége csekély volt, kb. 100 ember veszthette életét. A győzelem osztatlan örömet okozott a hazájukat védő csapatok táborában. Rákóczi a tisztekhez írt levelében dicsérte hősiességüket, és magatartásukat követendő példaként állította az egész kuruc sereg elé.

 

A híres győrvári csata

Talán az első olyan történelmi eset, amely fölvetette és hírre emelte Győrvár nevét. Erről a nagy csatáról bőven írtak történelmi könyvek és regények (Fábián Gyula, Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédy; Vitányi János, Balogh Ádám a nevem.) Mi itt csak arra térünk ki, ami a falu népét közvetlenül érintette. Már előző napokban piroslott az ég Zalamegye felől. Özönlöttek a menekültek Észak felé, meghúzták magukat a győrvári hegyekben vagy befogadtatást nyertek a kunyhókban. Ők aztán elbeszélték, hogy labanc seregek törtek be Stiria felől, Heister Hannibál a generálisuk, pusztítják az útjukba eső falvakat; felgyújtják a házakat, kardélre hányják a lakosok apraját-nagyját. Leginkább horvátokból, szerbekből toborozták a katonákat, s jönnek mint a vihar. Már Zalaegerszeg is lángokban áll. Kétségbeesett, majdnem mindenüket vesztett magyarokkal volt tele a kis mezőváros minden pajtája istállója. 4-5000 fölszerelt harcos vonult észak felé, hogy Stahremberg hadaival egyesüljön, vérmes reményekkel. Képzeljük el a terepet. Városkánk kicsiny. Fehérre meszelt fonott házak nád- vagy szalma-tetők alatt rogyadoznak. Közel a falu vége. Délre van a malom, de nem mostani – vagyis legutóbbi – helyén, hanem a két folyó, a Vér vize (verna) és a Sár találkozásánál. Jobbra-balra ingovány, de a malom kedvéért töltések közé kellett szorítani a Sár vizét. Ezen a töltésen közlekednek a népek. A vizek bizonyára néhol sekélyesek, úgy hogy nád és csepőte megterem benne, el is takarja a szem elől, máshol mély a víz, elnyelné, aki belelép. A Bókus és a mögötte sorakozó dombok kiemelkednek a vizekből, de bizonyára más pontokon is szárazföld szakítja meg a víz egyhangúságát. A vízi madarak már megriadtan menekülnek dél felől és keringenek a lápvilág fölött. Kelet felől az erdők óriási, évszázados cser-, tölgy-, bükkfákkal leérnek a mocsárvilág széléig, kb. a mai sínekig. Akác egy szál sincs köztük, a vizek szélén a sötétlombú égerfákról Fekete bereknek nevezik a dűlőt. Heisterék november 6-ára már megérkeztek Egervárra. Az a 25 katona, amely Egervár várában tanyázott, nem vette föl a harcot, elmenekült a labancok elől. Ők sem vélték, hogy a kurucz sereg itt lappang az erdőkben s csak arra vár nagy türelemmel, hogy a nagy sereg meginduljon abba a kutyaszorítóba, amely az Egervár-Győrvár közti vad vizeken át vezet a malom mellett.

 Egyszer csak lángba borulnak Egervárnak, a falunak viskói, szalmatetői. Ebből látják a kurucok, hogy a had már megindult. Ugyanúgy, ahogy elgondolták: a Sárvíz mellett húzódó gáton. Képzeljük el a tömeget: 800 lovas, kb. négyezer gyalogos vonul fel, verik az rézdobot, itt is, ott is lengenek a zászlók – később meg is számlálták: 34 zászlót lobogtattak a napsugaras (vagy borús?) novemberi délutánon.

Egyszerre csak észreveszik, hogy nyomukban a kuruc. Hét zászlóalj tör a hátukba. Lövik, puskázzák őket. Tülekedés, riadalom támad a labancok között. Ők is lőnek. Sok ló, szekér kezd süppedezni a sárban. Már az első este sokat zsákmányolnak a kurucok. Egy jó lövőjük kilövi a lovat Heister generális alól. Bravó! Lepottyan a vezér gyalogosai közé. De abba kell hagyni a harcot a nagy sötétség miatt. Este 5-től 8-ig tartott az ütközet. A kurucok csendesen visszavonultak, szabadnak hagyták az utat, vissza a várba. Az éjszakát felhasználják a labancok is: sietve megerősítik állásaikat a malomgáton. A kurucok pedig csendesen megkerülik a gátat, az erdőkön át vonulnak észak felé. Már ott vannak a mezőváros északi pontján, hajnal felé vonulnak előre. Az ellenség egy része már idáig vonult, itt töltötte az éjszakát a bizonyára üresen hagyott házakban – talán a szegény kis várban is. Ezeket kifüstölik. A Győrvári nép bizonyára már az erdők, hegyek rejtekéből látja, hogy ég a falu. Az esti lövöldözést riadozva hallgathatták, aligha tudhatták még, hogyan dől el a harc, és a zalai menekültekkel együtt remegtek, imádkoztak a győzelemért, a kuruc seregek valószínűtlen fölülkerekedéséért. Hajnalban a megindult labancok – talán már a malom felé közelednek – megdöbbenve látják, hogy szembekerülköznek a kurucokkal. Előttük rohanva menekülnek azok, akiket onnan füstöltek ki. Más menekvésük sincs már a kuruc golyók és kardok elől, mint az ingoványos talaj, amelyen elsüppednek, tántorognak, elvágódnak. A labanc sereg fölveszi a harcot. Valóságos ütközet fejlődik ki, kardra kard felel. Balogh Ádám kuruc vezér hősi elszántsággal nyomul előre, megsebesül, tovább üt-vág a kardjával. Hátrálna az ellenség, de hova? Akik a csepőtés, bozótos talajban keresik a menedéket, sárba süllyednek. Ekkor tör elő a dombokról egy újabb kuruc csapat Andrássy István vezetése alatt. A Győrvári kertek mögött vártak az első puskalövésre, és megindultak. Nincsenek nagyon sokan, de ezt nem lehet felmérni. Andrássy úgy véli, hogy az ő váratlan megjelenésük és a vele járó megrökönyödés és pánik fordította meg a harcot. Az ellenség menekülne, de ebből kavarodás támad, észvesztett hátrálás vagy megfutamodás a vizek felé. Már zászlóit eldobálta. Alig három óra hosszat tartott a harc. A vezért is elfogták – a fiatal Sibriké a dicsőség. A labancok erkölcsi vesztesége teljes. A menekülőket ütik, vágják, hegyen-völgyön át üldözik, négy mérföldnyire is vadásznak rájuk. „Az futott szegénység”, a vagyonukból kifosztott zalaiak szívébe reménység költözik; ha nincs puskájuk vagy kardjuk, akad kapa, kasza, konyhakés, azzal neki az ellenségnek. Megjönnek a hegyből, az erdőkből, még az asszonyemberek is kiveszik a részüket az ellenség öldöséséből és nincs irgalom. A kuruc vezér nagy lelkű lenne, „parolára”, becsületszóra kiengedne egy-egy labancot a vízből, de a had nem igen fogja, inkább csak öli az ellenséget. Azért több labancnak sikerült ép bőrre visszavonulnia a várba. Nem tudják, mi következik? Ostrom? Védjék magukat? De mikor a vezérük is fogva van? Andrássy odaállítja a falak elé Hannibált: Adjátok meg magatokat! Elkísérünk a magyar határig becsületszóra. Még a fegyvereiteket sem vesszük el. Az életben maradt töredék tehát erős fedezettel elvonul. A harcok bevégződnek. Itt-ott bizonyára lehet még hallani puska-lövéseket. A kurucok tiszte marad a holtak eltemetése. Balogh Ádámot súlyos sebeivel viszik be Vasvárra, a dominikánus atyák oltalmába. Összeszedik a hullákat. Bizony háromezer körül jár a megolvasott labanc halottak száma. Pedig mindet meg sem találták. Erre vall, hogy erre-arra lehet találni ma is csontokat, fegyvereket. A holtak zömét, persze koporsó nélkül a régi templom körüli temetőben temetik el, a legtöbbet mégis a falun kívül, az északi faluvégen, a mai Ótemető utca elején.  A győzelem nagy örömmel és büszkeséggel töltötte el a kurucokat, és – mint Andrássy két beszámoló leveléből kitűnik – mélységes hálával is az isten iránt. Valószínű, hogy a győrvári fatemplomban, ha még élt akkor, Fodor Antal plébános uram elzengette a tedeumot a győzelemtől mámoros katonák jelenlétében.

Este pedig a tábortüzek mellett már felhangzott az új nóta:

Sopronnál az német falkástul szaladott,
Győrvárnál az tóban,
Posványos gázlóban
Mind belé fulladott, mind belé fulladott.

Igy került bele Győrvár neve a kuruc-labanc háborúk történetébe és a magyar irodalom történetébe. A nagy jelentőségű diadal emléke élénken él Győrváron. Ébren is tartja a főút neve: Balogh Ádám utca; az 1932-ben felállított kuruc emlékmű, amely előtt évente ünnepel a győrvári nép. A Vasvárra utazó győrváriak szeme gyakran megakad a templom falán elhelyezett márványtáblán, amely a győrvári harc nagy hősének, Béri Balogh Ádámnak győzelmes nevét csillogtatja meg. Három súlyos fejsebét soká tudták begyógyítani a dominikánus atyák.

 

(Érdemes itt zárójelben elmondani, mit mesél el a győrvári föld a kuruc csatáról. Az öreg, de jóeszű és jóemlékezetű Özv. Németh Jánosné sz. Horváth Mária (sz.1883) szerint sarkantyús, kardos csontvázakat bőven találtak és sokfelé. Az un. „hosszú ház udvarán, ahol e század elején még úgy tátongtak a templomépítés alkalmával kiásott gödrök, hogy gyermekek fürödhettek vizükben, koporsót találtak, csontvázzal, sarkantyúval. Bizonnyal kuruc vezér lehetett, akit így megtiszteltek. De akadt csontváz a szomszéd házak udvarán is. Mikor a Legényegylet székházát építették a telkének feltöltéséhez innen is hordtak földet, egy gyerek kacagva hozott be a paplak konyhájára egy koponyát és azt a sivalkodó asszonynépek közé dobta. Fogai erre mind kipotyogtak. A plébániakert végében is került elő csontváz. Az 1775-ben megnyitott Ótemető földjében már jóval előbb kerülhettek elő holttestek. A silógödör ásásakor vették ott észre, hogy hat sor csontváz feküdt egymásfölötti rétegekben. Koporsóroncsok nem bukkantak elő. Alighanem 250 éves nyugalmukat zavarták meg az ide temetetteknek. – A kalocsai szőlőben Varga Gyula egy sor csontvázat látott, már nem tudja biztosan, 16 vagy 32 volt-e a számuk. A bámulatosan ép fogsoruk arról tanúskodhattak, hogy ifjan elhulltak kerültek a tömegsírba.)

Amikor a „Ritáson” folyó-szabályozás céljából árkokat ástak, mondják, csontok, patkók, kengyelek, kardok kerültek elő.

 

 

Dr. Székely László:
A Győrvári Csata

(győrvári tájszólásban elbeszélve)
 

Pirnyallagos az ég alla, Talán bizon tüzláng nyalla,  Gyün a labanc, krobót,német,

Az irt gulát, falut, népet.
Enná jobb vuót a tatár is, Lángba áll má Egervár is Megindutak a part hátán,
Vérvizének hosszu gáttyán.
Pereg a dob, leng sok ászló,  Fu és prüszköl maj nyóccáz ló A Hájszter ül egyik hátán,  Ollan kevél, mint a Sátán.
Vannak a gőgös rendek,  Györvár felé közelennek. No de mi a? Puff, puff, lünek,
A kurucok hátul gyünnek.
Itt a kuruc a hátunkba! Kattog, durran sok-sok puska.  A Hájszternek lova roggyan,
Lebukfencül ő is nyomba.
No de illen véres harcot! Ütik, lövik a labancot. Csak a gyorsan gyövő éjje
Űzi üket szerteszéjje.
Kurucokat az erdőbe,  Labancokat az erődbe. Onna gyünnek majd ki reggel
Félelmetes nas sereggel.
Süt a hajanl szíp sugára A had harminc zászlajára A két ágyut tették hátra,
A támadást onnan várra.
Mén a labanc a tőtésen,  De nincs a had nagyon résen, Mer a kuruc azon közbe Nagy kört tett meg az erdőbe. Megkarétta a tar fákat, És most éppen szembe támad. Györvár felü gyün a haggya,  S a labancot szembe kaptya.  Fél a labanc, mi lesz velenk? Ihol a nav veszedelem! Lü a kuruc elő, hátu, Száz halál gyün mordéllábu.
Már a kuruc kardot rántva Rohan rá a labancságra. Elő fakó lova hátán
Vagdalkozik Balogh Ádám. Karddal vágnak a fejére,  Hamar más áll a helyére.
Csattog a kard, folik a vér,  Hazáér és szabadságér. Ádáz a harc és kegyetlen,
Kemén, szörnyü ütközetbe. Hullák hullanak a tóba, Vérvörös lesz a lomb és tócsa.
Pokoli a hujrá, lárma, Durran puska, törik dárda, Pajzsot törnek buzogányok,
Nesze nektek, tik pogányok! Vériszapba, füstbe, porba Már a labanc hátrál, torpan.
Hujrá Sibrik, Bezerédi,  Biz a magyar virtus régi. Hájszter még-még hadonászna,
De csak vonul hada hátra, A malomnál kavarognak, A soraik egyre fogynak.
Huj a labanc mos meglátja Hogy megmozdul a dombsor háta. Gyün Andrásy brigadéros,  Száz kuruca biztosan céloz. Hull a labanc mind halomba,
Vagy menekül a habokba.  Magyar elül, magyar hátul A labanc had oszlik, tágul.
A csepőtés berek alla.  Lovak lábát marasztalla. A paripák fölfordulnak.
Ló és lovas vizbe fulnak. Eszeveszett kavargásba Menekül a labanc hátra,
S aki eléri a partot,  Nem kerüli el a kardot. A falunak rémült népe
Meghalla, hogy mi megy végbe. Sarló, bot, kés a kezébe, Bosszut áll az ellenségen.
Kunyhót, gazlat leégetté,  Engem hontalanná tetté,  Az árván se könyörülté,
A polkolba meneküjjé! Elfutna te rusnya falka, De utolér ám a balta.
Nesze neked a kisfiamér,  Meggyalázott leányomér. Vége lett az ütközetnek,
Vége sok szép, friss életnek. Hej, rivalg a kuruc tábor,  Égig ér az örömmámor.
Ama Hájszter Hanibál úr Sibriknek esett foglául. Rabságban már a vezér is,
Vágd az ellent csak azért is! Gyütt ezzel a győzelemme Sok pénz, szekér, ászló, fegyver,  Társzekerek megrakodva.  Öröm süt a kurucokra.
Fődre rogyva, vízbe fulva Hever itt sok ezer hulla. Sok kerül az anyafődbe,
Sokra vár a hollók csőre. Üzennek a véres hullák, Saskeselűk is megtuggyák.
Oszló-foszló hullaszagra Előbúj az erdő vaggya Mit takarnak itt a hantok?
Háromezer embercsontot. Vándor, ha ki arra téved,  Mongyon el egy üdvözlégyet.
A kurucér, a labancér,  Valamennyi áldozatér,  Hogy a harcnak legyen vége,
Gyüjjön el a világbéke.

(Forrás:Wikipédia)

 

Vas Népe cikke:      

Hű volt a hazájához és a szabadsághoz

Fölavatták Béri Balogh Ádám emlékművét

A régi falurészen (Hegyhátkisbérben) emlékparkot hoztak létre és táblát állítottak

Szü­lőfalujában, Bérbaltavá­ron állítottak emlékmű­vet és avattak emlékpar­kot Béri Balogh Ádámnak, a Rákóczi-szabadságharc mártírhalált halt brigadé­rosának szombaton.

A Rákóczi-szabadságharc kedvelt hangszerének. a táro­gatónak hol bús. hol meg lel­kesítő dallamai kísérték az ünnepséget szombaton dél­után. Németh Tamás csalogat­ta elő a hangokat, hogy meg­idézze a kort. Valamikor több falu volta a környéken, Bérbal­tavár néven egyesültek. Bér, később Hegyhátkisbér névre hallgatott az a mostani falu­rész, ahol a kuruc brigadéros Béri Baloghdám született. A Bérbaltaváriak Szülőfaluja Egyesület és a helyi önkor­mányzat állíttatta az emlék­művet, a parkhoz a területet a vasvári áfész adományozta.

Szakály Ferenc helytörténész, a Bérbaltaváriak Szülő­faluja Egyesület elnöke volt az egyik fő szorgalmazója az emlékhely kialakításának. A környékről és a faluból érke­zetteket ő és Varga Viktória Bérbaltavár polgármestere köszöntötte.

Katonai tiszteletadás mel­lett Dolgos Tamás, a Szom­bathelyi Határőr Igazgatóság őrnagya avatta fel az emlék­művet, aminek létrejöttét szá­mos cég, a helyi és a megyei önkormányzat is támogatta.

Dolgos Tamás ismertette Béri Balog Ádám életútját. 1665-ben született dunántú­li középbirtokos családban. Csobánc várában ismerkedett meg a fegyverforgatás tudo­mányával. már korán kitűnt vitézségével. 1704-ben csat­lakozott Rákóczihoz aki ez­redeskapitánnyá, majd briga­dérossá nevezte ki. A Dunán­túlon ért el sikereket, a császári seregek ellen ő vezette a diadalmas győrvári lovasro­hamot. Szekszárd környékén lova maga alá temette, fog­ságba esett. A haditörvény­szék halálra ítélte, Budán vé­gezték ki. lefejezték.

A domborművet, amely a brigadérost ábrázolja, Balázs Mariann szombathelyi főis­kolai hallgató tervezte.

Képek




Megosztás
« Vissza az előző oldalra!
Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület - Magyar